A munkástanácsok

a jövõ biztosítékai

A munkástanácsoknak döntõ fontosságú felada-tokat kell megoldaniuk. Biztosítaniuk kell né-pünk hõsi szabadság-harcának forradalmi vívmányait a dolgozók számára.  Lehetõvé kell tenniük, hogy a munkások és alkalmazottak eredmé-nyesen oldják meg az ü-zem termelési feladatait, a termelõerõk továbbfej-lesztését, egyben pedig a saját egyéni, gazdasági érdekük kérdéseit is.

Ez utóbbi a munkástaná-csok új, forradalmi jelen-tõségû feladata lesz. A jövõben az egész kollek-tívának részesednie kell a munka, a termelés eredményében, a vállalat tiszta jövedelmében. Ennek a jövedelemnek je-lentõs részét fizetési pót-lékként kell felosztani a munkások és alkalma-zottak között. Így lesz haj-tóerõ a munka eredmé-nyessége, a jövedelme-zõség az egész kollektíva számára. Az anyagi ösz-tönzésnek ez a felülmúl-hatatlan lendítõ ereje a legjobb biztosítéka az egyéni kezdeményezés kibontakozásának, az eredményes munkának.

Természetesen sok elõfel-tétele van még gazdasági szervezetünk forradalmi átalakulásának. Ilyenek – hogy csak a legfontosab-bakat említsem – a válla-lati önállóság kifejlesztése és biztosítása, bérrend-szerünk egészséges, a munkások jogos követe-léseit kielégítõ rendezése. Egyszóval: el kell távo-lítani azt a rengeteg bü-rokratikus salakot, amely az utolsó 8 évben rakódott le – egy bûnös és hibás gazdaságpolitika következtében – gazda-sági életünkre, megbé-nítva annak egészséges mûködését.

A szakszervezeteknek, a szervezett dolgozók száz-ezreinek egyik legfonto-sabb feladata ma az, hogy élére álljanak ennek a fo-lyamatnak. Segítsék min-den erejükkel a munkás-tanácsok megválasztását, támogassák a már megala-kult munkástanácsok mûködését, ezt az elsõ döntõ lépést az igazi üze-mi demokrácia felépítése felé.

Ádám László

Sorra hívják össze a dol-gozóikat a gyári, üzemi, vállalati munkástanácsok megválasztására.

A munkástanácsok meg-alakítása forradalmi vál-tozást jelent a magyar munkásmozgalom törté-netében. Nem kevesebbet, mint hogy a munkásság végre igazi gazdája akar lenni a társadalmi tulaj-donban lévõ vállalatok-nak, üzemeknek. A mun-kás nem érezte eddig, hogy a gyár az övé, nem élvezte a termelõeszközök társadalmasításának gaz-dasági és szociális elõnye-it.

A munkástanácsok életre-hívása gyökeres szakítást jelent ezzel a múlttal. A munkástanács a lehetõ legdemokratikusabb ön-igazgatás lehetõségét biz-tosítja az üzem dolgozóinak a termelésben és a vállalati élet más terüle-tein.

A munkástanácsokon keresztül, a dolgozók most közvetlenül

minden felesleges, elbü-rokratizálódott szervezet nélkül vezetik a társadalmi tulajdonban levõ üzeme-ket.

Ezt biztosítja, hogy a mun-kástanácsot a gyár, a vál-lalat egész kollektívája szabadon választja, men-tesen minden befolyá-solástól.

Ily módon válik csak lehe-tõvé, hogy a munkásta-nácsba olyan munkások és alkalmazottak kerüljenek, akik iránt bizalommal viseltetik az egész kollek-tíva, akikre nyugodtan rábízza gazdasági és szo-ciális érdekeinek képvi-seletét az üzemen belül. Olyanokat választ a maga soraiból, akik jól ismerik az üzemet, a termelést és egyéb feladatokat, akik szem elõtt tudják tartani a közérdeket éppúgy, mint a vállalat, a munkások érde-keit. A munkástanács a maga kebelébõl szûkebb igazgató-bizottságot választ az ügyek intézé-sére.