A Nagybudapesti Központi Munkástanács javaslata

Az október 23-át követő események után az üzemekben megalakultak az üzemi munkástanácsok, amelyek kezükbe vették az üzemek gazdasági életének helyi irányítását.

Ezeknek a tanácsoknak központi szerve: a Központi Munkástanács, az üzemi munkástanácsokkal egyetértésben megtette az első lépést a gazdasági kibontakozás felé akkor, amikor 1956. november 17-én elrendelte az általános sztrájk beszüntetését és a munka megkezdését.

Több hét telt el azóta és az üzemi munkástanácsok magukra hagyatva próbálnak megbirkózni a súlyos gazdasági feladatokkal. Ezekben a hetekben a hatalmasra felduzzasztott minisztériumi apparátusok nem tettek és még ma sem tesznek egyebet, mint a saját, de a magyar nép által nem kívánt intézményüket szervezik.

Mit tettek és mivel támogatták a minisztériumok az üzemi munkástanácsokat: Határozottan leszögezhetjük - semmivel! Sőt közülük egyesek titkon remélik, hogy az üzemi munkástanácsok, küzdve a jelenlegi gazdasági nehézségekkel - lejáratják magukat.

A munkástanácsok túltették magukat a minisztériumok tétlenségén. Ezért az ország helyzetének további megszilárdítása, valamint az üzemek közötti tervszeru munka megindítása érdekében -- alulról jövő kezdeményezés eredményeként -, az alábbiakat javasoljuk:

1. Alakuljanak meg iparáganként -- ha kell alulról jövő kezdeményezés alapján - az egyes középfokú gazdasági szervek: Kamarák. Például a bányavállalatokat középfokon a Bányászati Kamara képviseli, a kohászati vállalatokat a Kohászati Kamara.

Ezeknek a kamaráknak a feladata a közös iparágban levő vállalatok anyagellátása, értékesítési, piackutatási képviseleti kérdéseinek összehangolása, a termelési volumenek felosztása, műszaki és gazdasági tapasztalatok kicserélésének megszervezése, szállítási keretszerződések kötése más iparágakkal, tárgyalások folytatása a kereskedelmi kamarákkal stb.

2. A különböző iparági kamarák egyesüljenek országos szinten működő Országos Iparkamarába.

3. A területi elv alapján alakuljanak meg a paraszttanácsok, a paraszttanácsok tájegységenként szervezett összehangoló szervei a mezőgazdasági kamarák.

Végül a tájegységenkénti mezőgazdasági kamarák legfelsőbb gazdasági érdekképviseleti szerve az Országos Mezőgazdasági Kamara.

5. Az országos kamarák képviselői alkotják a magyar nép gazdasági, önkormányzati testületét, az Országos Gazdasági Tanácsot.

6. Az Országos Gazdasági Tanács mellett szakértői szervként működik a Gazdasági Tervbizottság.

7. Az Országos Gazdasági Tanács, mint a népgazdaság önkormányzati irányító szerve meghatározott számú képviselőt küld az országgyűlésbe.

8. Az Országos Gazdasági Tanács képviseloi a gazdasági törvényhozás megfelelő befolyásolása érdekében hivatalból tagjai az országgyűlés Közgazdasági és Pénzügyi és Költségvetési bizottságainak.

9. A gazdasági élet fent ismertetett önkormányzati szerve mellett párhuzamosan kiépítendő a közigazgatási hatalom végrehajtó szervezete. Ez a szervezet a Minisztertanács, a minisztériumok és a területi igazgatási tanácsok rendszerén alapuljon.

10. A közigazgatási szervek feladata a törvények és rendeletek végrehajtásának biztosítása, a gazdasági élet közigazgatási részének szabályozása ellenorzése, annak megakadályozása, hogy a gazdasági szervek (vállalatok és kamarák) tevékenységükkel az állampolgároknak, mint gazdasági alanyoknak érdekeit veszélyeztessék vagy megsértsék.

Az egyes gazdasági minisztériumok feladata tehát a közigazgatásra, gazdasági felügyeletre, gazdaságjogi kérdésekre, találmányi ügyekre stb. terjed ki. Foglalkozik az elvi műszaki fejlesztési kérdésekkel, a tudományos iparfejlesztés elvi problémáival.

A Központi Munkástanács ugyancsak alulról jövő kezdeményezés alapján rövidesen ismertetni fogja az egyes kamarák, az országos iparkamara, gazdasági tervbizottság és az országos gazdasági tanács részletes feladatait, azoknak kapcsolatait a minisztériumokkal, a minisztertanáccsal és az országgyűléssel.