Saját élmények  a munkástanácsokkal kapcsolatban

1956.-ban, 8 éves voltam. A  Csaba utcai Áltatalános iskolába jártam. Október 23. után apám nem volt otthon,  nem mondták meg, hol van. Tanulni, délutánonként a Külügyminisztérium portájára mentem, nagymamámhoz. Munkaidő után együtt jöttünk haza gyalog. A Széna téren jöttünk keresztbe, ahol az egyik nap egy felfordított égő autóbuszt láttam, körülötte civilruhás fegyveres emberekkel.  Incidens nem történt.
Az iskolában viszont, kedves osztálytársaim felakasztottak a fogasra a kék nyakkendőmmel. A tanító néni vett le onnan, megmentve az életem.

Ezután sokáig én is tudomásul vettem az "ellenforradalom" megnevezést. Már felnőttként, apám barátjának lakásába költöztünk 1986.-ban. A pincében találtam régi újságokat, 1956.-ból. Az egyikben volt egy kis cikk a szinész munkástanács képviseletében  Sinkovics Imre és Darvas Iván voltak a miniszterelnöknél, Nagy Imrénél. Kedvenc szinészeimről nem tudtam elképzelni, hogy ellenforradalmárok lettek volna.  Ezután kezdtem érdeklődni a munkástanácsok iránt.

Ismertem Lenin áprilisi téziseit, köztük, hogy "Minden hatalmat a szovjeteknek!"  Tudtam az 1919.-es Tanácsköztársaságról. Mindkét helyen, a "tanács" szó ugrott előtérbe. Tanultam történelmet, a Közgazdaságtudományi Egyetemen politikai gazdaságtant. Tehát, Lenin az oroszországi munkástanácsokra akart támaszkodni, Kun Béláék ezt az utat követték, és feltehetően 1956.-ban is ezt a mintát vették át a munkástanácsok.  Egy telefonhívásra jeletkeztem a  Hegedős András által létrehozott Munkás Akadémiára. Sokat tanultunk az 1956-ig volt miniszterelnöktől és más oktatóinktól. Nagyon tetszett, hogy  a kiemelt - miniszterelnöki nyugdíját a Munkás Alapítványnak adta, és a Munkás Akadémiára fordította.
Ezidőben négy volt 56-os munkástanács-elnököt (illetve özvegyét) látogattam meg, akikkel kb. 3-3 órát beszélgettem. Szerettem volna egy dokumentumfilmet készíteni velük, de ez technikai akadályok miatt nem jöhetett létre.

1989. február 11-én megalakult a Baloldali Alternatíva Egyesülés. A 1988. őszén-telén a programalkotó vitákon 350 ember volt, köztük néhány ismerős is. (Például apám barátai is.) Én is alapító tagja lettem a BAL-nak.  1989. március 17. Önkormányzati konferenciát rendezett a BAL  a Fészek Klubban , itt hallottam végre meggyőző magyarázatot a munkásönigazgatásra, a munkástanácsok szükségességéről.

1989. május elsején jelentünk meg a Városligetben először. A szórólapot én vittem,  többször kellett még sokszorosítani a nap folyamán belőle.

Személyesen azért tudtam könnyen azonosulni a munkástanács szellemiségéhez, mert értékelemző szakmám egyik "technikája": Pénzt, csak, mint sajátot kiadni!" Tehát, a munkacsoport tagjai gazdaként (mintha a sajátjukból adnák), gondolkozzanak a javasolandó megoldásban!

A BAL történelmében a közös rendezvények, lépések, állásfoglalások a bal.hu honlapon megtalálhatóak.

Inkább folytatom az élményeimmel:

Találkoztam a BAZ-megyei Munkástanács volt 56-os elnökével, akit csak 1963.-ban, az általános amnesztia során engedtek ki a börtönből.

Ő mesélte:
"A szabadulásom után  a Vörös Csillag Traktorgyárban lettem szerszámkészítő. Egyszercsak behívatott az igazgató: Rudikám, baj van a hidraulika üzemben, szivárog az olaj a hengerekből.   Kinevezlek a hidraulika üzem vezetőjének, oldd meg a problémát!" Én lementem az üzembe, és 3 hónapig, csak beszélgettem az emberekkel. Kérdeztem tőlük, mi lehet a hiba oka. Utána, már csak a raktári ki-és bevételezési jegyeket írtam alá. Más dolgom nem volt, mindenki tudta, hogyan dolgozzon. A vattaemberek pl. patika-tisztaságot varázsoltak az üzembe, nehogy egy porszem beférkőzzön a henger és a dugattyú közé."

Ez nekem nagyon tetszett.

Egyszer találkoztam a debreceni  MDF-es, majd MIÉP-es véresszájú képviselővel, Dénes Jánossal is.

Tudtam, hogy a Kőbányai Gyógyszer Gyárban volt a munkástanács tagja. Megkérdeztem tőle, mit csináltak 56-ban.
- Hát, széttéptük, elégettük, a káderlapokat.
- És még?
- Csatlakoztunk az Általános sztrájkhoz.
- És még?
- Kondicionáltuk a baktérium-tenyészetet, mert, ha elpusztunak, vége a gyárnak is.
- Akkor tulajdonosként gondolkodtatok? :-)
Ezen kissé elgondolkodhatott, mert utána nem hallottam nyilatkozni.

"
A "Baloldali Alternatíva" Egyesülés szombathelyi tagcsoportja - a mozgalom alapelveinek megfelelôen - üdvözli a Rába Mosonmagyaróvári Mezôgazdasági munkásönkormányzati kísérletük sikerét."

Ott voltam.
 Elég sokat mászkáltunk az épületek között a munkástanács elnökével. Ezalatt leglább ötször mondta: "Itt még mindig a komcsi vezetők vannak a vezető beosztásokban!"  Az ötödik kinyilatkoztatásakor megkérdeztem:
"Mond, pajtás! Láttál te már igazi kommunistát vezető beosztásban?"

Elkomorult, gondolkodott, majd azt mondta: "Hááát, nem."
"Akkor miért nevezed őket kommunistáknak? Mondj sztálinistát, karrieristát, de feleslegesen ne emlegesd a kommunistákat!"

1989. október 9. Szombathelyi Tagcsoport: Felhívás az ÉLGÉP Körmendi Gyáregysége dolgozóinak támogatására.
Ez a munkástanács elfoglalta a gyárat. Elmentem hozzájuk, beszélgettünk. Kértek, hogy hozzam össze őket az Ipari Miniszterrel, hogy kaphatnák meg a gyárat.  Sikerült Pál László miniszterhelyettessel találkozást megbeszélni. A portán vártam a körmendi elnököt, aki 5 percet késett. "Ne haraguj, de most kaptunk egy 150 Millió Ft-os megbízást konténergyártásra, és nem akartam a dokumentáció nélkül idejönni." Még a liftben elmondta, hogy az egyik munkástanács-tag, akit Seftes"-nek hívtak, mert tejeszacskókban hozott a gyárba szilvát eladni, bement a kocsmába, és az ott iszogató tanácstaggal megállapodott egy 50 Millió Ft-os kerítésépítő munkáról. A miniszterhelyettes meghallgatott minket, és természetesen azóta sem történt előrelépés az ügyben.

1989. június 30. Önkormányzati kerekasztal rendezése a HNF székházában. Önkormányzati mozgalom néven új csoportosulás alakul. Ebben is részt vettem, de csak egy beszélgetés jut eszembe, amit a MASPED teherszállítók Pillangó utcai telepén folyattam a munkástanács szóvívőjével:

Péter, hivatalosan a karbantartó üzem vezetője volt.
Elmondta nekem, hogy a jelenlegi 400 főből, 100-at el kell majd bocsátani.
" Ezt, mint üzemvezető mondhatod, de, mint a munkástanács képviselője, nem. Amit tehetsz, oda mész a kapunál ücsörgő Jani bácsihoz, és megkérdezheted: "Jani bácsi! Ha megszerezzük a telepet, fejenként évi 1 milliós árbevételt kell csinálnunk! Van valami tipped? ... És te, hogyan tudsz 1 milliót összehozni?" És, ha azt mondja, hogy csodálatos virágállványokat tud hegeszteni betonacélból, akkor ezt lehetővé kell  tenni! Az év végén, majd kiderül, hogy hozta-e az 1 milliót."

Voltam a kőbányai Porcelángyárban is. A bejáratnál, a folyosón egy tábla, rajta, hogy a munkástanács a szakszervezetet akarja lecserélni. Panaszolták, hogy nagyon kevesen vannak. Megkérdeztem, mi bajuk van a szakszervezettel. Tulajdonképpen, csak az, hogy nem csinálnak semmit. Amikor másodszor is odamentem, már az volt kiírva, hogy a "A munkástanács együtt harcol a dolgozói tulajdonért a szakszervezettel!"
A létszámmal nem volt probléma. :-)

1989. október 23. A Munkástanácsok Parlamentjének 1956. október 31-i ülésén elfogadott alapelveket tartalmazó plakát ragasztása Budapesten.  Nagy kaland volt! :-)

1989. december 2. Részvétel az 1. országos munkáskonferencia megszervezésében.  Ekkor kértek fel, hogy vegyek részt a Munkástaná­csok Információs Irodája munkájában. Ettől kezdve  a 4 fős Irodában én voltam, aki látogatta a munkástanácsokat.

1990. február 24. Részvétel a 2. országos munkáskonferencia (a "Munkásparlament") megszervezésében. Társszervezõként a Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásának segítése. Állásfoglalás a Munkástanácsok Országos Szövetségének megalakulásárólItt lettem munkatárs. Összeállítottam egy füzetet, amelyben minden jogi, módszertani információ - emberi nyelven benne volt, ami szükséges lehetett egy új munkástanács megalakulásához, tevékenységéhez.

És, persze, utaztam az országban.
Nagyhalász, Zsákgyár, a Szegedi Kender-Juta leányvállalata:

A kultúrházban várt 52 fő.
- Hogy vagytok, mi újság? - kérdeztem.
- Áh, nagyon kevesen vagyunk, senki nem vesz minket figyelembe.
- Miért, hányan vagytok?
- Hát, mi, 52 fő.
- És hányan dolgoznak itt?
- 900-an.
- Mik a követeléseitek, terveitek?
- Szét akarjuk verni a szakszervezetet, és leválni az anyavállalattól.
- Hányan vannak a szakszervezetben?
- Mind a 900 fő.
- Ti is tagok vagytok?
- Igen.
- Magatokat akarjátok szétverni?
- Nem, a Kovács Józsit, a szakszervezeti főnököt, aki megszavazta az igazgatónak az 1 milliós prémiumot.
- Megnéztétek már a szakszervezeti tagkönyvben az alapszabályt? Hány százaléknyi tag kell ahhoz, hogy közgyűlést hívjatok össze, és ott döntsetek?
- Hááát, nem.
- No, idefigyeljetek! Május van, és mindenki várja az üdülési beutalókat, és a tanszersegélyt. A szakszervezettől! De, egyáltalán! Hogy lehet egy ringben, kétfelé boxolni? Az anyavállalat és a szakszervezet ellen! Birtos, hogy ketten, kiütnek! Döntsétek el, mi a fontosabb!

Augusztusban megkeresett a munkástanács elnöke.
- Na, mi újság, hányan vagytok?
- 400-an.
- Micsoda?!
- Hát, tudod, abbahagytuk ezt a szakszervezeti marhaságot.
- És, most, miben segíthetek?
- Elhoztam a termék-listánkat, vevőket kéne szerezni.
Arra már nem emlékszem, hogy tudtam-e tanácsot adni.

1990. július 14-én (A Bastille lerombolásának évfordulóján) összejött a három munkástanács szövetség, a BAL által szervezett Munkástanácsok Országos Szövetsége  (kb. 50 munkástanács), a Rácz Sándor által szervezett Munkástanács '56 (19 munkástanács), és az MDF munkásérdekvédelmi tagozatának kb. 80 munkástanácsa.

Előző nap, pénteken összejöttünk mintegy 25-en az MDF székházban, hogy megfogalmazzuk a kiadandó közös nyilatkozatot. Rácz Sanyi bácsi javasolta, hogy az igazgatókat a munkástanácsok válasszák, ez benne kell, legyen a Nyilatkozatban. Szavaztunk, 60 % igen-szavazat.
Az egyik MDF-es jelvényes fiú, felugrott és kirohant. Pár perc múlva Furmann Imrével, az MDF akkori alelnökével jött vissza.
- Ezt ne csináljátok! - mondta Furmann. - Ebből polgárháború lehet!
- Mi közünk nekünk a polgárokhoz? Mi munkások vagyunk! - mondtam félhangosan.
Persze kihagyták, kíváncsian vártuk a másnapi rendezvényt.
A Körcsarnokban jöttünk össze. Az első 5 perc után bejelentették, hogy minden szakértő, támogató menjen k a teremből, mert zártkörű ülést tartanak.  Kimentünk.
Körbe sétáltunk a folyosón, figyeltük a kiszűrődő hangokat. Egyszercsak ezt hallottam bentről: Te is MDF-es vagy!
Miért nem teszed fel a kezed?
Szóval, dúlt a demokrácia. :-(

Egyszercsak kicsapódik az egyik ajtó, ahol éppen voltam. Rácz Sanyi bácsi robban ki rajta, és, nekem önti ki a szívét: Képzeld el, le büdöskommunistáztak!
Jót nevettünk rajta.
De hétfőn, leültem vele beszélgetni. 3 óra után, ezt mondtam:
- Tudod, Sanyi bácsi, te tényleg kommunista vagy, de nem úgy, ahogy ők gondolják, hanem, mint igazi közösségi ember.
- Lehet, hogy újra kéne olvasnom Marxot?
- Hááát, lehet! :-)

A Munkástanácsok Országos Szövetsége, tehát, megalakult.

Néhány héttel később hívnak Nyírmadára, az Állami Gazdaságba. Munkástanácsot akarnak alakítani.
Na, lássuk!
Leültetnek a vörös posztós asztalhoz, középre. Mellettem az a Jóska ült, aki behívta Furmannt.

Folyik a diskurzus, Jóska elém tolta a nyilatkozatukat: Az MDF Nyírmadai szervezete le akarja váltani a szakszervezetet, és létrehozni helyette a munkástanácsot.
Egyszercsak feláll egy overálos fiatalember, és elmondja, hogy összeszorul a szíve, amikor látja, hogy a traktor fordulásakor kidönti a kerítést.
Rákiabáltam:
- Mi közöd ahhoz a kerítéshez? Nem a tiéd! Te szakszervezetet akarsz, nem tulajdonos akarsz lenni! Harcolj a beutalóért, meg a nőnapi hóvirágért!
Végül megalakult a munkástanács - persze Józsi elnökleével.
A kijáratnál megszólított:
- Nem tudnál segíteni? 300 vagon almánkat nem tudjuk eladni, miután a szovjet piacot lezárták.
- A te kertedben termett?
- Dehogy, az Állami Gazdaságban.
- Akkor mi közöd hozzá? Te szakszervezetet akarsz!

Ez a munkástanács feküdt le a bekötő úton, hogy ne vihessék el a privatizált erőgépeket.
Ez a munkástanács hozott a budapesti munkástanácsoknak egy teherautónyi almát, és csak a benzinköltséget számították fel. (1 kg alma 3 Ft volt)

1 évig tudtuk vinni a munkástanács-vonalat. 1991.-ben újabb összejövetelen választották  Palkovics Imrét elnökké, akit már a herendi porcelángyár munkástanácsa is kizárt.
Ahogy megtudtam ezt a választási eredményt, odamentem a terem elé, és a kiözönlő küldöttekkel közöltem, hogy én nem szolgálok egy "sárga szakszervezetet", elköszönök. A nyírmadai Jóska borult a nyakamba.
Az Irodánk további 3 tagja, csak félórával később hagyta ott a MOSZ-t..

Nem vagyok exhibicionista, dolgoztak a többi barátaim is. De az élményeikről beszéljenek ők!

Vissza a nyitólapra